...hogy azok a gyermekek, akiknek a szülei otthon rendszeresen mesélnek, az iskolába kerülés idejére 1-1,5 évnyi előnyben részesülnek intelligenciahányadosuk tekintetében, mint a mesét nem hallgató társaik?

Miért van ez így? Azért mert a gyermekeknek hatalmas szükségük van a mesék által keltett belső képekre - álmokra, fantáziákra -, mivel ezek segítségével dolgozzák fel a napi történéseket, belső feszültségeket, konfliktusokat. Először csak fantázia, ami aztán a gyerekek egymás közti kommunikációjában is megjelenik, később szerepjátékká, mozgásos játékká alakul. A mozgás közben pedig megkezdődik az endorfin-termelés, amely már önmagában feszültségoldó. 

És mi történik azokkal a gyerekekkel, akik a tévétől, a videotól, a számítógéptől kapják a "mesét"? A készen kapott képek nem alkalmasak a saját belső képek kialakítására, így elmarad a "feldolgozó" munka. Elmarad a mozgás, ami feszültséget és agressziót okoz. Másrészt, a filmekben, rajzfilmekben megnyilvánuló agressziót szintén nem tudja feldolgozi, leutánozni viszont annál inkább, az ezt néző kisgyermek.

A nyáron Peti fiamnak volt egy "félős" korszaka. Megijedt egy mesétől, amit a tévében látott...Ha nem láttam volna, nem hiszem el, hogy az Én kicsi pónim egyik részében, egy gonosz lénytől ijedt meg, aki ellopta a pónik árnyékát. Azóta nem nézünk tévét, és a gyermekem újra alszik, nevet és nem fél a sötétben.