A múltkorában egy nagyon érdekes cikket olvastam, amelyben Békés Pál író - aki a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa magyarországi tagozatának elnöke - kutatja annak a titkát, hogy bizonyos mesék és meseírók miért lesznek híresek, mai szóval befutottak, köszönhető-e ez csupán a gyerekek tetszésének, vagy egyéb marketing fogások segítik a meseírókat, hogy műveik sikeresek legyenek.

Andersen meséiről ezt mondja:

"Hans Christian Andersen az európai mesekultúra meghatározó alakja.

Meséi nagyon bölcsek, semmi nyoma bennük annak a gügyögésnek, ami azóta a meséket jellemzi.

Az ő idejében - a 19. század közepén - még egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy ezek a mesék gyerekeknek szólnak. Kissé didaktikusak, és van némi tanító jellegük, de nem válik szét egyértelműen, hogy felnőtteknek vagy gyerekeknek írja-e őket. Ugyanakkor ma már ezek rendkívül sikeres mesék.

Andersen rendkívül szegény dán családból származott, majd tanult, és később európai vándorútra kelt, mely szinte egész életében tartott. Andersen is élt saját korának összes píár-lehetőségével: vándorlása alatt sikeresen kereste és meg is találta Európa legnyagyobb hírességeinek - Wagner, Liszt, Balzac - a barátságát. Ezek az ismeretségek sokat segítettek, hogy népszerű és híres legyen. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy néhány meséjét, alig húsz-huszonöt évvel megírásuk után, Benedek Elek felgyűjtötte Székelyföldről mint népmesét. Tehát történetei olyan folklórképző erővel bírtak, bírnak, hogy valahova megérkeztek műmeseként, majd a helyi kultúrával keveredve saját történetként adták tovább akár egy népmesegyűjtőnek is."

Az Andersen mesékkel ellentétben a mai mesék nagyon leegyszerűsítettek, ahogy Békés Pál mondja, édeskések, gügyögősek. Ez sajnos kihat az illusztrációra is, olcsó és ócska könyvek kerülnek sok gyermek kezébe, és ez alakítja későbbi izlésvilágukat.