Bettelheim könyvénél maradva, a pszichológus részletesen ír a jó és a rossz párharcáról a mesékben.
A klasszikus mesékben a jó és a rossz egyaránt megtalálható valamelyik szereplőben. Mivel a mesehősök a végletekig leegyszerűsítettek, inkább típusok, mint egyéniségek, így egy mesehős vagy jó, vagy rossz. A történetek pedig a jó és a rossz közötti küzdelemről szólnak.
A gyerekek számára a rossznak, a gonosznak is van vonzereje - a boszorkány varázsereje pl. -, és nem egyszer ezek a gonosz mesehősök felülkerekednek, persze csak a mese végéig. A gonosz a történet végén elnyeri méltó büntetését, de a gyermek számára nem ez jelenti az erkölcsi élményt. Mint az életben, itt sem a büntetéstől való félelem tartja vissza a bűntől az embert, hanem az a meggyőződés, hogy nem éri meg. A gyermek ezt tanulja meg: nem éri meg rossznak, gonosznak lenni.
A gyermek azonosul a főhőssel, együtt csinálja végig vele a próbákat, együtt győzedelmeskedik és ez az azonosulás vési bele az erkölcsi törvényeket. A gyermek nem azért azonosul a hőssel, mert az jó, hanem azért, mert szimpatikus neki. Vagyis nem jó akar lenni, hanem a hősre akar hasonlítani. Ha történetesen ez a jó szereplő, akkor jó akar lenni.
Utolsó kommentek