...hol nem volt, volt egyszer a családom. És benne két gyermek, a lányom másfél, a fiam öt éves. Már a lánnyal is, de a fiammal minden nap olvasunk. Legtöbbször esti mesét, lévén, a nap nagy részét az óvodában tölti. De esti mese mindig van. A lányom is egyre inkább érdeklődik a könyvek iránt, sokszor rajtakapjuk, hogy ül a szobában egyedül, és egyre-másra szedegeti le a könyveket a polcról. Lapozgatja őket.

Boldog vagyok, hogy mindkét gyermekem ilyen könyvszerető. Igaz, mi is azok vagyunk a párommal. Otthonról mindketten a könyvek iránti tiszteletet és az olvasás iránti vonzalmat hoztuk. Faltuk a könyveket gyermekkorunkban, és faljuk ma is, amikor csak tehetjük.

Vajon miért van az, hogy már a pár évvel utánunk következő korosztály, de a mai gyermekek is, egyre kevésbé olvasnak? Ismerek olyan velem egyidős - 30-as korosztály - fiatalokat, kicsit fiatalabbakat, gyerekeket, akik nem olvasnak. És ismerek olyan felnőtteket, akik nem olvasnak a gyermekeiknek. Vajon miért?