Egyik nap angolóráról tartottunk hazafelé, amikor Peti fiam, a maga 6 évével, így szólt hozzám:

- Anya, a Dani szerint az a legfontosabb, hogy sok házunk legyen, a Viktor szerint az, hogy gazdagok legyünk. Én ezt nem így gondolom.

- És Petikém, te mit gondolsz, mi a legfontosabb?

- Hát az, hogy sok barátunk legyen!

Igen, én is ezt gondolom. És még hosszan elbeszélgettünk Petivel arról, miért jó a sok barát, és hogy hiába a sok ház és pénz, ha az ember egyedül van.

Nem tulajdonítom magamnak, vagy a férjemnek a dicsőséget azért, mert a fiunk, ennyi idősen ilyen meghatóan gondolkodik az élet nagy kérdéséről. Mi nem szoktunk ennyire konkrétan "nevelni". Viszont sokat olvasunk, és ezekben a történetekben gyermeknyelven feszegetik az írók ezeket a nagy kérdéseket. És szinte észrevétlenül teszi magáévá a gyermek a benne foglalt mondanivalót.

Ebben az esetben például eszembe jutott Zokni, a kis varjú története (Ide vele) - még az első könyvek között írtam róla -, aki minden barátjának elcsente a játékát, aztán a sok játékkal olyan egyedül maradt, mint az ujja.   

Hát, ezért fontos az olvasás...