Az én időmben, mármint amikor én 10-12 éves voltam, mi lányok a Pöttyös könyvek sorozat könyvei közül válogathattunk. Nekünk az egész Pöttyös könyvtár megvolt, apukám sorban adogatta a kezembe a jobbnál jobb történeteket. Ezek közül a kedvencem A két Lotti volt.

És ez a kedvenc részletem belőle, nem tudom megállni, hogy ne másoljam ide:

"- A te apukád már régen meghalt? - kérdezi Luise.

- Nem tudom - mondja Lotte. - Anyuka sosem beszél róla, és kérdezősködni nem merek.

Luise bólint.

- Én már egyáltalán nem is emlékszem az anyukámra. Régebben ott állt egy nagy képe apu zongoráján. Egyszer észrevette, hogy nézem. Másnapra eltűnt a kép. Valószínűleg az íróasztalába zárta.

A tyúkok kárálnak. A vadászkutya szundikál. Egy kislány, akinek nincs apja, és egy kislány, akinek nincs anyja, limonádét iszik.

- Ugye, te is kilencéves vagy? - kérdi Luise.

- Igen - Lotte bólint. - Október 14-én leszek tíz.

Luise kiegyenesedik.

- Október 14-én?

- Október 14-én.

Luise előrehajolva suttogja:

- Én is!

Lotte tagjai megmerevednek.(...)

A két gyerek megbűvölten néz egymás szemébe.

Lotte nagyot nyel, és az izgalomtól rekedten kérdi:

- És hol születtél?

Luise halkan és oly tétován felel, mintha félne:

- Én Linzben.

Lotte megnyalja kiszáradt ajakát.

- Én is!(...)

Lotte lassan mondja:

- Van egy fényképem az... az én anyukámról a szekrényben.

Luise felugrik.

- Mutasd meg! - Cibálja a másikat le a székről, ki a kertből.(...)

Lotte sebesen kotorászik a gyermekotthon szekrényében. A fehérneműhalom alól elővesz egy fényképet, s az egész testében remegő Luise elé tartja. Luise félénken és aggodalmasan néz a képre. Aztán átszellemül a tekintete. Szeme valósággal rátapad arra a női arcra. Lotte várakozásteljesen fordul a másik gyerek felé.

Luise, kimerülten a boldogságtól, leereszti a képet, úgy suttogja:

- Az én anyukám!

Lotte átöleli Luise nyakát.

- A mi anyukánk! - A két kislány szorosan összesimul. A titok mögött, amely most bontakozott ki, új rejtélyek, más titkok várnak."

Hát, számomra ez volt a legmeghatóbb és legizgalmasabb "kislányregény", amit valaha olvastam. Két kislány, két testvér, akik sok-sok év elteltével találkoznak, és - micsoda bátorság! - egymást kicserélve, megismerik a "hiányzó" szülőt, és végül részesülnek abban a csodában, hogy a szüleik újra egymásra találnak - nagyon szép történet!

Akinek szintén ilyen kellemes emlékeket idéz a könyv, vagy még nem ismeri, de szeretné megismerni, feltétlenül ajánlom az elolvasását.