Minap találkoztam a szomszédasszonyommal. Őszi szünet, 12 éves fia egész nap a falat bámulja, könyvet a kezébe nem hajlandó venni. Szomszédasszonyom elkeseredett, nem tudja, mit tegyen, hol hibázta el, kiskorában állítólag rengeteget olvasott a fiának. És kérdezem a fiút, miért nem olvas? Mert nincs kedvem - így a válasz. És akkor, és ott megpróbáltam elmagyarázni neki, miről is marad le az, aki nem olvas... 

Kimarad a felhőtlen kikapcsolódásból, amikor csak a történet számít, aminek éppúgy részesei vagyunk, mint maguk a szereplők. Kimarad abból, hogy többet "lásson", értsen, halljon a körülötte lévő világból, mint amennyit fizikai korlátai engednek. Kimarad abból, hogy mesebeli világokba látogasson, amelyekről kisebb gyermekkorában talán ő is álmodozott. Kimarad egy jó könyvről szóló beszélgetésből. Nem fogja tudni, milyen meghitt élmény egy könyvvel félrevonulni és beletemetkezni. Nem tudja, micsoda tudást rejtenek magukba a könyvek.

Nem tudom, hatottak-e a szavaim...Nem hiszem...És azt sem hiszem, hogy egyszer majd rájön az ízére. Sajnálom...