Igen, én is azt gondolom, és Moly is jelezte egy hozzászólásában, hogy nem mindegy, melyik gyereknek mit olvasunk. Pontosabban mekkora gyereknek mit olvasunk.

A kislányom másfél éves. Már régóta nézegeti a képeskönyveket. Keményfedeles, leporelló képeskönyvei vannak. Eleinte csak maga a "lapozás" kötötte le. Aztán elkezdte nézegetni a képeket. Bár ezek a könyvek is el vannak látva szöveggel, egyelőre még nem olvassuk neki a szöveget, hanem a képeket "meséljük el". Vagyis elmondjuk, mi van a képen. Eleinte csak azt mutogattam neki, amit már ismer, amiről már van tapasztalata - cica, kutya, a cica iszik, a kutya alszik stb.. Aztán elkezdtük neki azt is mutogatni, amit nem ismer - ezek főleg állatok, zsiráf, maci, elefánt stb. Szépen kezdi megjegyezni őket. Újra és újra előveszi, tetszik neki, hogy már tudja, és soha nem unja meg.

Ez az ismétlés egyébként eltart két-hároméves koráig is. Egy-egy könyvet unalomig - számunkra unalomig - olvastunk a fiunknak, úgy tűnt, soha nem olvasunk már mást, aztán amikor már minden szavát betéve tudta, akkor áttérhettünk másra.

Szóval kb. két éves korban lehet - szerintem még mindig a leporellónál maradva - a szöveget, mondókákat felolvasni a gyermeknek.

Hároméves korában már egyszerűbb meséket hallgathat, mint pl. a Boribon, a Kipkopp történetek.

Négyéves korában kicsit bonyolódhatnak a történetek, hosszabbak is lehetnek, mint pl. a Bogyó és Babóca mesék.

A fiam most ötéves, most már Tesz-vesz városnál, Fülesmackónál, Pöttyös Panninál tartunk, vagyis olyan meséknél, ahol nagyobb lélegzetű történetek vannak, több szereplővel, bonyolultabb meseszövéssel.

Persze most csak egy pár példát említettem, később szeretnék ezekről - és még sok más könyvről - részletesebben is írni, melyik miért jó, miért tetszett, nem tetszett stb.  És szívesen veszem a hozzászólásokat könyvélményeitekkel kapcsolatban.